Divergence EVE

Divergence EVE

Éppen újra elkezdtem animézni és megint azon kaptam magam, hogy megint egy huzamba a második hajnalt látom, úgy hogy a nappalt át alszom és csak animéket nézek ahelyett, hogy a 3 nap múlva lévő érettségimre készülnék. Ez azért fontos, mert éppen szakítani akartam ezzel a otaku szokással amikor egy kisebb kavicsra léptem ami mint később kiderült gyémánt is lehet valójában...

A Divergence EVE ez a kavics/gyémánt. Először is megpróbálom a számomra pozitívumként megélt dolgokat leírni:
Induljunk onnan, hogy mi is ez? Ha tipus szerint kéne besorolni, akkor felületes szemszöggel sci-fi, de megpróbálom egy jelképes módon elmagyarázni mivel is állunk szembe. Vegyük alapul a káoszt és a zűrzavart(sötét és nem poénos értelemben), adjunk hozzá egy jókora látszólagos nyugalmat, rejtsünk mögé rengeteg sötét titkot és kezdjük el úgy fogyasztani, hogy az ízek olyan harmóniába legyenek, hogy amikor valami édeshez érünk kövesse valami sötét, zord dolog. Az eredmény egy olyan dolog ami az elején teljesen összekavaró, majd Higurashi-ra emlékeztető módon sokkoló helyenként (félreértéseket elkerülendő: itt nem az a "jaj-de-aranyos-édes-kis-lány-de-mit-keres-a-kezébe-az-a-hatalmas-véres-bárd" effektus van, itt inkább az a "minden-nehézségen-túl-tudjuk-magunkat-tenni-ha-hiszünk-egymásba-csak-ép-ne-most-tépték-volna-le-a-legjobb-barátom-fejét-az-orrom-előtt" van jelen).
Nah, persze most egy eléggé kaotikus képet festettem fel, talán túloztam, mert a legvégére minden tiszta lesz, de ezt az elején nehéz elhinni.

Leginkább ha röviden jellemeznem kéne, akkor azt mondanám: érdekes, nagyon érdekes. Mielőtt valami hatalmas spoilert csinálnék csak annyit elmondok még, hogy az első rész (ez most spoilernek tűnhet, de nincs olyan értéke) nem más mint az utolsó előtti rész és ez nem valami infó amire csak akkor jön rá az ember ha végignézi, szóval nem lőttem le semmit.

Még egy kis elemzés róla naturálisabb nézőpontból:
Az elején helyenként vidám, de a sötét árnyakat végig érzi benne az ember, főhősünk is mindössze nem nagyon vesz róla tudomást. Utána egyre inkább kezd komorodni a dolog és nem egyszer horrorisztikussá fajul. A zenékről pár szóban annyit, hogy az anime közben vegyesen jól el vannak találva, helyenként olyan mintha direkt akarnák velük tönkre tenni a hangulatott, más hol viszont olyan profi mód ki van találva egy két zene, vagy hanghatás, hogy le a kalappal. Az OP fura, egy idő után megszokja az ember füle és még élvezni tudja, az ED-ről meg itt nem ejtek szót.

Hátrányok:
Nah igen... Ide van mit írnom... Az az nincs olyan sok, de egy dolog kimondottan idegesített benne... Az összes női karakternek ORBITÁLISAN HATALMAS mellei vannak!!! Szúrja az ember szemét!!! Mocskos módon elkúrja azokat a pillanatokat amikor valami komoly lélektani momentum van, Shinji-sen magába fordult kerekterünk a halott barátját képzeli el, vagy vértengerben fürdő rémálma alatt belibben két ki-be-baszottul hatalmas emlő!!! Szó ne érje a ház elejét, nem vetem meg a hentai-t. De ez most nem erről szól! Még ha néha valami ecchi poén lenne belőle de semmi, nincs. Csupán slussz poénból minden nőnek a jövőben HATALMAS MELLEI vannak! Az ember megnyugodna, amikor lát végre egy lányt akinek kifejezetten lapos a mellkasa, de az is csak azért mert egy 10 éves kislányról mintázott android valójában!!!!! Tehát fogadjuk el! A sorozat bármennyire is lesz(/lenne) sokkoló helyenként, a hatalmas mellek garantáltan befognak figyelni. És itt megemlíteném az OP-t... Nah, igen... Az ember valami olyat vár ami mély, lélektani, vagy legalább sci-fi-ről lévén szó, látványos akció lenne DE! Ehelyett elolvashatjuk mindegyik szereplőnk pontos méreteit, származási helyét, legjobb képeségét és gyengéjét. Felmerül az emberben a kérdés: ez az anime előző életében nem egy date-sim (randi szimulátor) játék volt? A választ nem tudom, de van egy olyan érzésem, ha nem is az volt, akkor biztos, hogy eredetileg hentai-t akartak belőle készíteni. Mellesleg, itt még hozzáteném, hogy sok az elcsépelt CG benne, amit én nem nagyon szeressek, de még túl tudtam magam tenni rajta.

Végül, külön bekezdést szánok az ED-re... Megérdemli, hogy miért azt a végén mondom el... Szóval, az ending:
Az ending valójában nem más mint főhős nőnk különböző (enyhén hiányos) ruha szettekbe énekelget, biciklizésközbe, vagy tenger parton vidáman, mintha a japán Megasztár döntőjére készülne... Nah elmondom mi ezzel az én bajom... Egy jókora adag vér, truma, és lélektani válság után EZT dobják be az epizód végére!!! Derültégből villámcsapás!!! Az az, pont fordítva! Gomolygó felhők, sötétség, kín és BUUUUM! Szivecskék mindenhol!!! NAH EZ KESZTBE TETT!!!

Összesétés:
Lényegében több rosszat tudnék mondani mint jót (pontosabban nem többet, csak súlyosabbat). De valamiért mégis a szívembe lopta magát a sorozat. Ha másért nem is, talán azért mert az elején az volt az érzésem, hogy nagyon húzzák-vonják, a végén meg az, hogy "hűűű, mennyi minden is történt". Ez azért is furcsa mert csupán 13 rész az egész. 13 rész fél sorozat szerintem, de ebbe sok minden volt a lélektanon keresztül boldogságon és csalódáson át kegyetlenség és olykor még sokk is. Végül ez a sorozat nem kerül majd be a Nagyok Termébe, de a küszöbnél a "Welcome" szőnyeghelyett én ezt tenném, mert megérdemli, hogy megnézék. Aztán persze sokan úgy lesznek vele, hogy egy hülye kavicsnak álltam meg ami csak szúrta a talpamat, de olyan ez mint egy gyereknek a kvarc kristály, gyémántnak lehet hinni, mert hasonlítrá.