Arune holdjai

Myrra egy hold volt, ami egészen hasonlított a Földünkre, mégis olyan lények lakták, amelyeket csak a legmerészebb fantasy könyvekből ismerhetsz.

Den félresöpörte arcából barna tincseit, úgy figyelte a tisztáson közeledő, lopakodó alakokat.

Leguggolt a vastag faágon, amin eddig állt, majd az őt követőkre vetette magát a magasból.

Földetérvén előrántotta sötét mágiával kovácsolt kardját és a napnyugtában még-még feltűnő fény homályában tekintetét követői árcára szegezte.

-Kik vagytok , és mit akartok tőlem ? - kérdezte .

Miközben a válaszra várt, kardját továbra is követőire szegezte és ígyekezte minél jobban kivenni a fekete csukjával eltakart arcokat.

De mielőtt még jól kivehette volna arcukat a félhomályban , előrántották kardjaikat és Denre támadtak.

Túlerőben voltak , de nem félt , bátran harcba szált támadóival.

Éles pengéje könnyedén mart ellenfelei húsába, mesteri kardjátéka elől nem volt menekvés.

Figyelmét csupán egy apró női sikoly terelte el, mely határozottan az egyik csuklyástól érkezett, s ami miatt egy szép kis vágást szerzett az arcára.

Úgy döntött nem játszadozik tovább ellenfeleivel, s néhány karcsapással végzett velük, csupán egyet hagyott életben.

Az immár harcképtelen támadójához sietett, hátrahúzta csuklyáját, s döbbenten ismerte fel gyermekkori barátját.

- Cassandra? - kérdezte, majd elengedte a fiatal lányt szorításából, s egy fának dőlve ráérősen tisztogatni kezdte vértől mocskos pengéjét. - Sejthettem volna. A vérdíj érdekel, nem igaz?

A lány nem válaszolt , csak mérgesen bámult Denre.

-Már biztosan magas lehet a vérdíj -folytatta- Mennyi is , te biztosan tudod .