Arune holdjai

A magasban repülve látták,hogy a föld több helyen is megnyílik és szakadékok keletkeznek.Az óriási szakadékokból forró láva tör a felszínre.Az erdő egy része már lángokban állt.
-Ott-mutatott a lány a lefelé-ott láttam utoljára.
-Repüljünk lejjebb ebben a füstben nem látok semmit.
Lejeb ereszkedtek. Den egy sziklán állt és mosolyogva nézte a káosz uralta tájat.

Széles szakadékok tátongtak, melyekből az előtört láva már megszilárdult. A füstölgő sötétszürke folyam után dobhártyaszaggató üvöltések és rémes hörgések kíséretében különös lények másztak elő a mélyből. Kísérteties sikolyokat és fohászokat hordott a szél a felperzselt vidék dűnéi között. Olyan volt, mitha a megsebzett Földanya siratná a kárhozatra ítélt halandó lelkeket.
Den legugolt a sziklán, így is jól átlátta a környéket. Belehunyorgott a felkelő Napba, követve szemével érkező "barátait", ahogy leszállnak egy hasonló sziklás résznél. Aztán pillantását a haldokló tájon hordozta végig, undorodva szemlélte a szakadékokból kimászó szörnyűséges teremtményeket.

Aya és Yuichi pár nagyobb szikla közötti területen szálltak le, remélve, hogy így észrevétlenek maradhatnak. Aya folyamatosan köhögött a fojtogató füstben, testét egyre gyengébbnek érezte. Yuichival legugoltak egy szikla tövébe.
- Aya - Yuichi aggodalmas pillantással várta meg amíg a lány köhögése csillapodik. - Ez így nem lesz jó. Segítséget kellene szereznünk vagy...vagy nem is tudom...- a fiú tanácstalanul nézett ki a szikla mögül.
A máguslány nem szólt semmit, nem kockáztatta meg hogy egy újabb köhögőroham törjön rá. Tehetetlennek érezte magát ezzel a hatalmas erővel szemben. Érezte, ahogy a mágia hatalmas folyama lassan megindul a szakadékok felé.

Yuichi szörnyülködve nézte a különös lényeket a szikla mögül. A legtöbb bőre sötét színű volt, mocskos és pikkelyes. Pokoli démonok voltak sárga agyarakkal, borotvaéles karmokkal, denevérszerű szárnyakkal. Miután előmásztak a hasadékokból, görcsös vonagló mozgással estek egymásnak, rombolták le az omladozó erdőket vagy indultak meg Den felé.
A fiú éppen megállapította, hogy itt biztonságban lesznek, amikor Aya sikítása rázta meg. Ahogy Yuichi megfordult a lány rémült tekintetét látta csak, amint felfelé mutat. A fiú csak egy pillanatra látta a felé mászó sötét lényt a sziklán, az máris egy vörös sötétséggömböt köpött Yuichi felé. Aya rántotta félre a dermedt fiút, a földre taszította testével, majd fel sem kelve bal kezének egyetlen fényes suhintásával felkaszabolta a szörnyet, ami büdös masszaként terült szét a sziklán. A lány fáradtan és újabb köhögését visszafojtva, reszkető vállakkal rogyott Yuichire.
- Köszönöm. - pillantott hálásan Aya-ra majd vigyora mosollyá szelídült, s védelmezően karolta át a lány. - Ha mások lennének a körülmények...- sóhajtott Yuichi és félresimított egy hajtincset a lány arcából.
- Ha mások lennének a körülmények, esélyed sem lenne a csajnál.
Yuichi és Aya is döbbenten ültek fel és fordultak a hang irányába. A sziklák közül előbb a kislányos kuncogást majd a hófehér hajat, végül a fodros ruhát pillantották meg. Ainel állt előttük, a démon, aki Den húgát szállta meg.
- Te...te meg...-Yuichi lélegzete előbb a meglepetéstől majd a köhögéstől állt el.
- Te meg mit keresel itt? - Fejezte be a mondatot Aya. A kislány csettintett, mire előugrott Mustaf is, a cilinderes macska, és a két marionett bábu is. Ainelt csatlósai lesegítették a szikláról majd szoknyáját porolta le.
- Őszintén szólva nagyobb lelkesedésre számítottam. -csóválta a kislány a fejét.